„Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.”         (W. Shakespeare)

 

Imádunk színházba járni a gyerekekkel! Mindent elkövetünk, hogy óvodásainkból idővel nemcsak olvasó, de színházba járó ember váljék. Nagy szerencsénkre a Budaörsi Latinovits Színházzal évek óta remek a kapcsolatunk. Azonnal értesülünk a bemutatókról, időben megkapjuk a következő két hónap műsorát, súgnak nekünk, hogy mit érdemes megnéznünk, és mit nem javasolnak, illetve mely korosztálynak szól valójában az adott darab. A színházi nevelési programjukban is örömmel részt veszünk, mely célja, hogy a gyerekek az előadás megtekintésén túl is elmélyedjenek annak mondanivalójában, jobban megismerjék formanyelvét, világát. Fantázia-, készség-, önismeret és társismeret fejlesztő feladatokon keresztül foglalkozik az aktuális előadás témájával, így a közös játék során észrevétlenül tanulássá is válik az együtt töltött 45 perc. Hozzánk házhoz jönnek a dráma instruktorok egy előre megbeszélt időben. Óriási élményt nyújtanak a gyerekeknek, és nagy segítséget jelentenek nekünk, pedagógusoknak.

A COVID-helyzet sajnos ezen a téren is éreztette hatását, bő két évig nélkülöznünk kellett a közös színházba járást. Idén újra felvettük a fonalat, vagyis a nevelési évünk mindkét félévében legalább egy-egy előadást megnézünk ovisainkkal. Mivel a program önköltséges, előzetesen megszavaztatjuk a kedves szülőket, hogy szeretnék-e, ha gyermekük részt venne benne.

Nem kötelező a megmozdulás, tehát akik valamilyen okból nemmel voksolnak, ugyanúgy behozhatják csemetéjüket az oviba. A délutános óvó néni és a dadusok szeretettel fogadják őket. A kisebbek kedvéért minden évben szervezünk házi koncertet, óvodába kitelepülő báb előadást, sőt, karácsonykor, farsangkor mi, óvó nénik adunk elő közösen megalkotott mesejátékot, a gyerekek nagy örömére. Most azonban a külső, igazi színházba járásról mesélek.

A nagy napon őrületes a készülődés, mindannyian szép ruhát öltünk, arcot mosunk, készülnek a csodás frizurák, a fiúk is belövik a sérójukat, előkerülnek a nyakkendők, lakkcipők, masnik, nadrágtartók és ridikülök. De persze nemcsak a külcsínnel foglalkozunk ilyenkor, a szívünket is ünneplőbe öltöztetjük, kívül-belül átalakulunk. Még indulás előtt részletesen átvesszük, hogy a rendkívüli alkalom során miként is viselkedünk majd, mire kell figyelnünk. Majd egy körülbelül 15 perces, kényelmes séta után már ott is állunk a kultúra szentélye előtt! Nagy az izgalom, türelmesen kivárjuk sorunkat a ruhatárban, színlapot szerzünk, a jegykezelők régi ismerősökként köszöntenek és rutinosan a helyünkre kísérnek bennünket. Rövid izgés-mozgással elhelyezkedünk, lassan kihunynak a fények, elcsendesedik a nézőtér, máris kezdődik a CSODA…

A színházlátogatást megelőző héten mindenképpen elolvassuk a darab alapjául szolgáló irodalmi művet, beszélgetünk a szereplőkről, a helyzetekről, hogy a színpadon ismerősökként tekintsenek rájuk a gyerekek. Előfordul, hogy már az irodalmi élmény hatására is jelmezt öltenek páran és újra eljátsszák a hallottakat, kicsit átírva, saját képükre formálva. Ezek nagyon értékes és élvezetes pillanatok! A színház másnapján viszont szinte biztos, hogy az egész csoportszoba átalakul. A gyors berendezést és szereposztást követően ismét a darabba csöppenünk, kezdődik a feldolgozás, az újraélés, a saját előadás. Ebbe a folyamatba kapcsolódik be egy-két napon belül a drámainstruktor foglalkozása is. Így történhet, hogy még sokáig munkál, emésztődik a gyerekekben a közösen átélt csoda, amit úgy hívunk, hogy színházi előadás.

Katarzisban gazdag, csodás napokat kívánok!

Zsemle