„Ede lassan 2 hónapja jár hozzátok és szeretném elmesélni, hogy milyen hatalmas változáson megy most keresztül.
Amióta hozzátok jár, sokkal nyugodtabb, rengeteget fejlődött és nagyon sok új dolgot is kipróbál, amiktől korábban tartott.
Már csak azt tekintve, hogy délutánonként jó kedve van és még tele van energiával hatalmas változás ez! Talán emlékszel, hogy tartottunk az elmenős kirándulástól szeptemberben, a korábbi rossz tapasztalatok miatt. Na, a fotózás után semmi kérdésünk nincs már, hogy az ilyen helyzetekkel sem lesz gond. Eddig nem akart elmenni a fotózásra és ha sikerült is megmondom őszintén, borzalmas képek készültek. A sírás előtti pillanat ült ki az arcára, kifejezetten látszott, hogy nem jó neki abban a szituációban. Az itteni fotózás eredményét, a család is megdöbbenve fogadta! Egyértelmű, hogy jól érezte magát közben!
Elnézést, nem akarom nagyon szaporítani a szót, csak szerettem volna veletek megosztani, hogy az ő életében eszméletlen nagy változások vannak Nektek köszönhetően! Ha tudtam volna, hogy ennyire jól is érezheti magát (és ezek szerint ennyire nem volt jó helyen korábban), akkor biztos, hogy a kezdetektől Titeket választunk.
Szeretném megköszönni Nektek a rengeteg energiát, kedvességet és kifogástalan szakmai hozzáállást!”

(Zsuzsa, vitaminis szülő hálás e-mailje)

„Már a második gyermekünk jár a Vitaminibe és a két gyereknek köszönhetően (egy kisebb külföldi megszakítástól eltekintve) már kb. 5 éve vagyunk folyamatosan kapcsolatban a Vitaminivel.

Ezen kb. 5 év után arra a következtetésre jutottunk, hogy a Vitamininek talán nincs „igazi” titka. Valószínűleg nincs semmi olyan „varázs-összetevő”, ami miatt ez a hely nagyon jól működik. A magyarázat valószínűleg inkább abban rejlik, hogy két magától értetődően egyszerű dolgot csinálnak szüntelenül nagyon jól. Az egyik a feltétlen szeretet, figyelem és a gyakran még ránk, szülőkre is átragadó humor és derű. Egyszerűen valahogyan jó bent. A másik leegyszerűsítve a tartalom. Hogy minden nap gazdagabban jönnek haza a gyerekek és ez építi őket mindenféle értelemben, úgy hogy észre sem veszik.

Valahogy eddig minden óvónénink nagyon tudta szeretni a gyerekeinket. A gyerekeken is láttam és az óvónéniken és a dadusokon is, hogy őszintén megörülnek egymásnak reggel és a nap végén szeretettel búcsúznak. Azt hiszem nagyon sok olyan pillanatban volt már eddig is részünk, amikor tapintható volt a ragaszkodás és a bizalom. Sokszor otthon is elhangzik, hogy de jó lenne, ha valamelyik óvónéni itt lehetne, ha ő is láthatná. Láthatóan bíznak az óvónénikben, számítanak rájuk és sokszor az óvodán kívül is hiányoznak nekik.

A „tartalomban” pedig az a nagyon jó, hogy nem az iskolára próbálják felkészíteni a gyermeket abban az értelemben, hogy a kisfiam nem úgy ment az iskolába, hogy tudott volna írni, olvasni, számolni, mégis arra, hiszen az azóta iskolás fiam is nagyon bátran ment az iskolába és néha máig meglep, hogy mi mindenbe vág bele azóta is. Valahogy úgy lettek fegyelmezettek, nyitottak, figyelmesek és bátrabbak, hogy mindeközben sikerült boldognak is maradniuk. Azt gondolom az egyébként nem az önbizalmáról híres fiam is úgy került ki az óvónénik kezei közül, hogy az iskola küzdelmes részeit is úgy vészelte át, hogy csak büszkén tekinthettünk rá. Az már csak ráadás, hogy szeretik és tisztelik a környezetüket, szeretik a zenét, szeretnek alkotni, mondókáznak, verselnek, részt vesznek a konyhai dolgokban és imádnak az ünnepekre készülni.

Az egyik legjobb dolog a Vitaminiben, hogy mértéktelenül szereti és mértékkel terheli a gyerekeket. Talán ettől boldogok és szeretnek oda járni és biztos vagyok benne, hogy észre sem veszik, hogy tanulnak, mégis nagyon magabiztosan alkalmazzák a tanultakat ott, ahol kell. A mai napig válaszolják teljesen természetesen „Ezt meg hol tanultad?” kérdésemre, hogy az oviban, vagy idéznek olyan intéseket, gyakorlati tanácsokat, szófordulatokat az óvónéniktől, amiktől egy kis időre mi is megdöbbenünk, hogy csakugyan kezdenek felnőni a gyerekeink.

Egy szerető, igényes és értelmileg és fizikai értelemben is nap mint nap igénybe vevő közegben nőnek és ez az, ami miatt attól a pillanattól kezdve, hogy elinteget az óvoda ablakából nem kell azon aggódnom, hogy rendben van-e. Mert rendben van. Minden nap.

Ha nyűgösen érkezünk is (ami azért ritka, mert például a lányom sürget reggel, hogy ideje indulni az óvodába) mindig valaki vagy ölbe veszi, vagy megigazítja a csatját, megdicséri a ruháját vagy egyszerűen megérti, hogy annál fontosabb abban a pillanatban nincs, hogy választ adjon egy legalább olyan fontos kérdésre, hogy mi is a pontos különbség pónik, unikornisok és egyéb lények között. Így mire kilépek az óvoda kapuján már rendben mennek a dolgok.

Amellett hogy a programoknak köszönhetően vannak érzelmileg is kiugró pontok, amit én leginkább értékelek az óvodánkban, hogy olyan egyszerűen nyugodt, stresszmentes hétköznapokat biztosít nekik, amiben egyszerűen jól érzik magukat. Valahogyan nagyon simán követik a napok egymást. Azt hiszem nem kell jobb bizonyíték erre, minthogy ahogy kilépünk az ovi kapuján megered a nyelve és hazáig boldogan meséli az aznap történteket. És valahogy sosem kell a nap végén problémát bogozni, félreértést elsimítani, elveszett játékon keseregni vagy valami egyéb. Valahogyan odabent minden „rendben” megy, és ami remek, hogy minden nap. Nem „vannak jó napjaink”, hanem lényegében csak jó napjaink vannak. Kiszámíthatóan és megbízhatóan. Pedig egyik gyermekünk sem a világ legjobb, legtökéletesebb gyermeke, akkor se, ha mi néha azt hisszük.

Biztos vagyok benne, hogy a sok simogatás, a megértés, a mesék, zenék, rajzok, dalok, tornák, a bizton érkező segítség az evésnél, öltözésnél stb. eredményezi azt, hogy ha valami nyomasztja is őket mindig nyugodtan, kisimulva kapjuk vissza őket. Ahogy abban is, hogy oroszlánrésze van az óvodánknak abban, hogy mindkét gyerekünk tud bízni a felnőttekben és gyerekekben egyaránt, szereti a munkát, képes kitartóan ténykedni, mer segítséget kérni, mer néha akkor is büszke és elégedett lenni a munkájára, ha egy alapvetően maximalista gyerekről van szó. Megtanulták (már a kisebb is) szeretni a szépet, igényesek, odafigyelők és olyan jó látni, hogy otthon is nagyon igyekeznek.

Szerencsések vagyunk, hogy rátaláltunk a Vitaminire és hálásak leszünk nekik mindig, mert értünk biztosan sokat tettek. Köszönjük!”

(Kné M. Barbara és férje, két vitaminis gyermek szülei)

 

„5 éve vagyunk vitaminis család. Emlékszem, olyan boldog voltam, mikor a kisfiamat felvették, mintha legalábbis az egyetemi felvételije sikerült volna. Nem volt kérdés, hogy a kisebbik gyermekünket is ide íratjuk. Az itt töltött évek alatt csak egy dolgot sajnáltunk: hogy egyszer véget érnek. A Vitamini, Vitamaxi olyan, mint egy fészek, biztonságos, barátságos. Hálásak vagyunk a türelemért, elfogadásért, szeretetteljes légkörért, sok élményért. Mindenből pont annyi van, amennyi kell, a gyerekek nincsenek elárasztva mérhetetlen mennyiségű ingerrel, számunkra ez is fontos. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!”

(D. Laura két vitaminis gyermek édesanyja)

„A számos állami és magánovi közül, amelyeknek utánanéztünk, a Vitamini Óvoda és a Vitamaxi Iskola-előkészítő csapata volt az, akikről minden ott megfordult család csakis szuperlatívuszokban beszélt. Első személyes látogatásunkkor rögtön meg is értettük, hogy miért. Lelkiismeretes, szakmailag rátermett, különleges nevelőkre bízhattuk gyerekeinket, akik emellett szerető, igazán családias környezetet teremtenek az összes kis óvodás számára. Két ovisunk első napján már beszoktatásra sem volt szükség, annyira otthon érezték magukat azonnal a kis létszámú csoportokban. Ez az első pozitív benyomásunk csak erősödött az évek során. Kell-e annál jobb visszacsatolás, minthogy a gyerekek határtalan örömmel indulnak nap mint nap az oviba? Az óvónőket családtagként, pótanyukaként szerettük. Az óvodának helyet adó családi ház a második otthonunk lett. Imádtuk a sok mozgást, kalandot, állandó kirándulásokat. Szerettük, hogy minden óvónő más, mindenkinek van különleges képessége, tehetsége, és így alkotnak együtt egy páratlan csapatot. A minőségi étkezéssel, egészséges életmódra neveléssel is nagy szerencsénk volt. A Vitamini egyetlen hátulütője, hogy ballagás után nagyon hiányzik az egész családnak. Szeretnénk legalább még egyszer 4 évet ide járni.” 

(B. Krisztina két ex-vitaminis gyermek édesanyja)