„Irgum-burgum, dörmög a medve
meddig tart el még ez a tél
Lassan kifogy a tüzelőfája
kint meg fú az északi szél.”

 

Idén sikerült pont Gyertyaszentelő köré szerveznünk hagyományos MACKÓHETÜNKET, amiből rögtön dupláztunk is. Ebben az időszakban tárt karokkal várjuk a mackószabásúakat, minden mennyiségben, formában és méretben. A csoportokba csak úgy özönlenek a plüssök, társasjátékok, gumimacik, zenék, diafilmek, albumok, kedvenc mackós dalok, versek, mesék, szakkönyvek, poszterek, erdei hangfelvételek, átélt medvetörténetek, családi legendák.

Életünk minden pontján megjelenek a medvék!

Közösen épített barlangban eszegetjük délelőtt a gyümölcsöt, és hallgatjuk, vagy diafilmen nézzük ebéd után a mesét, sőt, ott is töltjük a csendes pihenőt. Mackóéttermet nyitunk, mackóétlapot készítünk, mézeket kóstolunk, és mackó tornasort kialakítva indulunk a tornaterembe a mackótornára. A mesék, dramatikus játékok főszereplői szintén a medvék. Mackózenekarunk medvés énekek mellé muzsikál, majd hasonló témájú dalos játékokat játszunk. Csodás mackóportrék díszítik a csoportszoba falát is. Az irányított és a szabad játék perceit is átszövi a mackós tematika. Kirándulásunk célpontja nem is lehet más, mint a közeli „medvebarlang”, amit csak a legbátrabban mernek megközelíteni, hogy meglessék, vajon felébredt-e már a bundás jószág. A biztonság kedvéért egy csupor mézzel felfegyverkezve indulunk útnak, ha bajba kerülnénk…

A sok móka, kacagás mellett az iskolába készülő vitaminisek bizony komoly házi feladatot is kapnak. Otthon alaposan fel kell készülniük egy medvefajtából, amiről kiselőadást tartanak a többiek előtt. Szabadon választhatják meg a módszereket, bármilyen szemléltetőeszközt használhatnak és egyáltalán nem baj, ha esetleg többen is ugyanarról a medvéről mesélnek társaiknak. A szülők támogatására – témaválasztás, felkészülés, eszközkészítés – természetesen számítunk ilyenkor, azzal, hogy a munkát semmiképpen ne végezzék el a gyerekek helyett.

A gyerekek előadássorozatát mindig megelőzi egy felnőtt bemutatója, amely alapján képet alkothatnak az elvárásokról, keretekről, fontos szempontokról, felépítésről. Alaposan kivesézzük közösen a látottakat és hallottakat, mielőtt ki-ki belevágna a saját munkájába. Lelkesen biztatjuk őket, hogy a „tudományos ismeretterjesztést” bátran egészítsék ki saját műalkotásokkal, illusztráljanak kedvenc dallal, verssel, vagy mesével, szemléltessenek mozgással.

Az előadásokat nagy taps jutalmazza, majd megbeszéljük a hallottakat, megcsodáljuk a saját készítésű illusztrációkat. Az elvégzett munka felett érzett büszkeség, a pajtások lelkesedése, kíváncsi kérdéseik, no meg a csoportszobában kiakasztott képek, rajzok óriási sikerélményhez juttatják a kis „tudósokat”, önbizalmuk, magabiztosságuk nő. Személyesen megtapasztalhatják a „docendo discimus” igazságát.

Az élménydús két hét méltó lezárása a MACKÓBÁL, ahol a gyerekek vegyes csapatokba szerveződve játékos, mozgásos, kézműves és logikai állomásokkal tűzdelt akadályversenyen haladnak végig. Végül medvecsemegékkel telezsúfolt asztal, zene, tánc és közös játék koronázza meg a napot.

Albumnézegetős, medvelesős napokat kívánok:

Zsemle