„(…) Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,
Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;
A gyermekkor múlik, mint a nyár,
Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll;

De ha a szívedben helyet adsz neki,
Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.”

                                              (Csorba Piroska)

 

Először Törökországban rendeztek gyereknapot 1920-ban. Magyarországon 1950-től 1953-ig június első vasárnapján tartották, azóta pedig minden év május utolsó vasárnapján ünnepeljük a kicsiket, ahogy a világ számos országában.

 

Nálunk, a Vitamini Óvodában az anyák napja és a közelgő apák napja között ívelő két hetünk középpontjába helyeztük a GYEREKEKET.

Mindhárom csoportunk életkorának megfelelő módon tevékenykedett az alábbi témákban:
– a gyermek helye, feladatai a családban (családszerkezet);
– gyermekek a nagyvilágban (földrajzi, kulturális kitekintés);
– a vitaminisek legkedvesebb játékai (bemutató, szabályismertetés, tanítás);

– Anya és Apa kedvenc gyerekkori játékai (óriási becsben!);
– gyermekjátékok régen és most (történelmi kitekintés);

– gyermeki ötleteken alapuló, szabadon választott tevékenységek (a nagyoknál szavazás, kezdeményezés, önszerveződés).
Ezúttal is szívesen fogadtunk a témához kapcsolódó albumokat, könyveket, a szülőkről, nagyszülőkről készült gyermekkori fotókat, régi játékokat.

 

Kéthetes projektünket a gyereknapot megelőző pénteken egész napos meglepetésözönnel koronáztuk meg. Reggel, a gyerekek érkezésekor már állt az udvar sarkában az ugrálóvár – micsoda öröm és izgalom! A gyors reggelit követően irány a kert! A torlódást elkerülendő forgószínpadszerűen ajánlottunk változatos játékokat a gyerekeknek: az ugrálóvárban az olajozott csereberét Erika és Judit irányította, a homokozóban spontán várépítés folyt, a mászóka tövében kívánság szerint festette ki a gyerekarcokat Ildikó, kicsit odébb Boginál és Aninál csillámtetkót lehetett választani és készíttetni, a tornateremben Gabi szervezett játékos sorversenyeket, a műfüves pályán Zsemlénél mágneses horgászat zajlott, Vili a zenére táncolókkal mulatott.

A délelőtt folyamán iskola-előkészítőseink kínálták büszkén a saját gyűjtésű bodzából főzött, finom szörpjüket a többieknek.

A nagy hancúrozást csak az ebéd kedvéért szakítottuk félbe. Egyszer csak kedves csilingelés hallatszott: begördült a Suhajda cukrászda fagyiskocsija! Bagaméri ifjú utódai mosolyogva, viccelődve mérték a színes gombócokat a torkos vitaminiseknek.

A csendes pihenő kicsit megcsúszva kezdődött és ért véget, de ki bánta?! Záróráig még folytatódott a viháncolás, játék, móka, kacagás és a vitaminisekért érkező kis, vagy nagytesók is kipróbálhattak mindent.

A gyerekek csillogó szemmel, nevetgélve, festett arccal, szélesen gesztikulálva sorolták élményeiket szüleiknek. Így indultak együtt haza.

 

Legyen minden nap picit gyereknap!

Zsemle