„Mit csináljunk apák napján?

Anyák napja, az még hagyján,

szavalunk szép verseket,

a szülők meg bőgjenek!

 

Hát mit szedjek egy csokorba

apa nyakába ugorva?

Zavarban van a gyerek,

fancsalog és őgyeleg.”

 

(Lackfi János)

 

A fenti vers pontosan visszaadja az apák napját megelőző ötletelésünk kezdeti hangulatát. A fergetegesen sikerült anyák napi séma adta magát: legyenek szellemes, sportos, vicces, játékos állomások, ahol az apukák és gyermekeik közös feladatokat hajtanak majd végre. Természetesen nem maradhat el a jól megérdemelt vendégül látás, a meghatódás és a titokban készített ajándék átadása sem.

Ezekkel a gondolatokkal ült össze a stáb, hogy akkor találjuk ki a tematikát, dolgozzuk ki a részleteket. És akkor megvilágosodtunk! Ezúttal fűzzük fel a szülős rendezvényt a férfias munka, szórakozás, eszem-iszom szálra és tartsuk a szabadban!

Anikó férje szálljon ki hozzánk a vásárokon is használt mobil kovácsműhelyével (kemence, üllő, szerszámok, alapanyagok), és értő irányítása mellett készítsenek szép és hasznos tárgyakat az ünnepeltek a gyermekeikkel! A molnárkocsi szintén remek eszköz lesz a vidám erőkifejtéshez, tevékenykedéshez!

Megbeszéltük, hogy az elvégzett munkáért fizetség is jár, a VITAPUB saját építésű pultjánál Vili várja majd tárt karokkal és finomságokkal a megfáradt „melósokat”. A berendezett „kocsmában” Juditnál a darts-ban, Boginál a csocsóban, Zsemlénél a szkanderben is kipróbálhatják magukat a gyerek és a felnőtt szereplők. Ildikó asztalánál a kockajáték révén megsokszorozhatják, vagy éppen elveszíthetik a keresményüket. Utóbbival összhangban kétféle menüt állítottunk össze a célba érőknek, az alapválasztékon túl „koldusmenűt” is kitaláltunk.

Összeraktuk tehát a tervet, indulhatott a kivitelezés! A vitaminisek elkészítették édesapjuk számára a kedves meghívókat, saját vers is került rájuk. Idővel a praktikus ajándékok (egyedi kivitelezésű kulcstartó) is bekészítve várakoztak, Ildikó keze alól folyamatosan kerültek ki a nagyszabású dekoráció alapelemei, a gyerekek lelkesen alkottak hozzá.  Az izgatottságunk napról-napra nőtt.

Ám ekkor az időjárás felülírta kerti terveinket! Aznapra esőt jósolt a meteorológia, így zárt térbe helyeztük át a délutáni programot. Sajnos a kovácsmestert is le kellett mondanunk, és a speciális eszközzel, a kemence hőjén kiolvasztott szalonnazsír helyett egyszerű libazsír került a kenyerekre. A molnárkocsizást „élő” talicskázás és lovacskázás váltotta fel a csoportszobában. Szerencsére minden más tervünket meg tudtunk valósítani, a hangulat remek volt minden állomáson!

Az édesapák előtt pedig le a kalappal: kivétel nélkül mindannyian a vidám, belevaló, kíváncsi és gyermeki énjüket hozták magukkal erre a néhány, felhőtlen játékkal, vidámsággal és jóízű falatozással, dumcsizással töltött órára!

Éljenek az APÁK, nemcsak apák napján!

Zsemle