„Anyukám ott ül sárga ruhában, pont szemben.
Vár a virág a padon, amit csak neki, én szedtem.

Anyukám látja, hogy felsorakoztunk, minden kész,
ő a tömegben, látom az arcán, engem néz.

Fényképeznek a bácsik, aztán intenek és csend lesz.
Izgulok, és csak tátogok végig az énekhez.

Most jön a vers, anyu rám figyel ott, szemben.
Ez az a vers, amit hirtelen elfelejtettem.

Ez az a vers, amit tegnap a kádban elmondtam.
Kár, hogy a tegnapi fürdés nem most van.

Nem baj, majd elsuttogom, hogyha nem látnak:
te vagy a legszebb, a legjobb és a legbátrabb.”

             

                                                                  (Tóth Krisztina)

 

Az ovis anyák napjára való készülődés tavaszi témáink egyik legösszetettebbike minden évben. Cinkos titkolózás, izgatott várakozás, az apukákkal szervezett konspiráció, sok meghitt beszélgetés fűszerezi a vers- és daltanulást, dekorálást, ajándékkészítést.

A koronavírus-járvány egy időre átírta a szokásos forgatókönyvünket: a saját csoportban, meghívott anyukák, nagymamák, dédik előtt zajló, kedves ünnepséget felváltotta először az online szervezés, majd a kétszemélyes köszöntés az intim kuckónak berendezett tornateremben.

A virtuális óvodai életet követően még két évig (2021., 2022.) az édesanyák felköszöntésekor az édesanyák és a vitaminisek mellett csak a gyermek óvónénije volt diszkréten jelen, hogy szükség esetén súgjon, és észrevétlenül pár fényképet készítsen az alkalom emlékére.

Idén elhatároztuk, hogy bár már lehetne, mégsem a korábbi hagyományhoz nyúlunk vissza, hanem újat teremtünk!

A tavalyi vicces versenyfeladatokkal felturbózott apák napi délutánunk nagy sikerén felbuzdulva, továbbá az anyukák sóvárgását látva-hallva, formabontó módon kedveskedtünk a gyerekekkel az édesanyáknak. A saját költésű, handmade meghívóban részleteztük nekik, hogy izgalomra, fejtörőkre, nevetésre, kreatívkodásra, finomságokra, meghatódásra, készüljenek, és lehetőleg kényelmes ruhában érkezzenek a meghirdetett napon.

Mi, óvodapedagógusok fél négytől vártuk folyamatosan az „ünnepelteket” a kertben, tornateremben, csoportszobákban kialakított állomásokon. A gyerekek azonnal kézen fogták az érkező szeretteiket, és ügyesen végigkalauzolták őket a közös, élménycentrikus feladatokon.

Néhány példa, a teljesség igénye nélkül: ismerd fel a saját gyermeke(i)d kezét a fényképek alapján; öltöztesd csinibe anyát a jelmezes kosárból, majd sminkeld ki; gombolyítsatok együtt fonalat, készítsetek fonalbabát; párosítsatok zoknikat és teregessétek ki őket csipeszekkel; mennyire ismered a gyermekedet – játékos kvíz; válaszd ki gyermeked munkáját a többieké közül.

Végállomásnak kávéházat rendeztünk be, ahol teával, limonádéval, kávéval kínáltuk az anyukákat. A frissítők mellé a gyerekek által készített süteményekből csipegethettek. A legnagyobbak nem feledkeztek meg az ételallergiásokról sem, ti. ők glutén-, tej-, és cukormentes finomsággal bővítették a VITA CAFÉ menüsorát.

Miután a versenyzők kifújták és felfrissítették magukat, elérkeztek a meghatódás pillanatai: a gyerekek édesanyjukkal összebújva, külön teremben, meghitt kis sarokban elmondták az alkalmi versüket, majd átadták az általuk készített, mostanáig rejtegetett, titokban készített ajándékokat.

Bizony sok fogyott a bekészített papír zsebkendőből!

Az azonnali visszajelzések alapján jól döntöttünk, pompásan érezték magukat az anyukák, vidámak és önfeledtek voltak a délután minden percében. A gyerekek pedig büszkék voltak magukra, hogy ennyi örömet szereztek annak, aki a legfontosabb számukra.

 

Kívánom, hogy tartson sokáig az anyák napi vidámság, kreativitás és meghittség!

 

Zsemle