Következzék részlet Szabó Eszter, a Vitamini Óvoda fenntartójának leveléből BETEGSÉG témában:

„(…) A sok visszajelzés után, egy e-mail mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Bár jogosnak érzem a megkeresést, ez már nem intézményi (Stáb) kompetencia. A téma pedig nem más, mint az örökzöld BETEGSÉG policy, amiben a stáb szélmalomharcot vív, amióta világ a világ.

Nagyon kedvesen, de őszintén fogalmazott a levélíró: megérti sok esetben nem tudják igénybe venni a szolgáltatásainkat, hiszen folyton megbetegszik, vagy visszaesik a gyermekük. Ráadásul többször szem-, vagy fültanúja annak, hogy nem gyógyultan érkezik vissza egy-egy gyermek az óvodába.

A segítségemet kérte ezzel kapcsolatban. Nehéz volt úgy olvasni a válaszát, hogy a betegség miatt kiesett napokat, és az ezért felmerült extra költségeit (bébiszitter, kiesett munkabér) finoman ne a Vitamini stáb rovására írja.

Annak ellenére, hogy a házirendünkben, valamint a pandémia óta hozott COVID intézkedéseinkben egyértelműen fogalmazunk: ZÉRÓ tolerancia van a betegségekkel szemben, mégis megmaradt örökzöldként a téma.

A szabályzatok mellett a Vitamini híradókban is kitérünk rá, a beiratkozásnál, a szülőiken, a fogadóórákon is beszélünk róla. Azt hittem réges-rég lerágott csont.

A ZÉRÓ tolerancia a legtarthatóbb: nem kell az orrváladék színéről, állagáról hosszasan diskurálni, sem a köhögés mértékéről, a széklet, a hányás állagáról végképp. A bőrön kialakuló pöttyöket itt már nem is említem.

Napközben, sőt olykor a reggeli érkezéskor is hazaküldünk tünetes gyermekeket (ez minden szereplőnek rém kellemetlen, nem is értem, hogy történhet meg). Sokszor ezek a gyermekek másnap mégis visszatérnek, azzal, hogy „kutya baja”… Legtöbbször orvosi igazolással alátámasztva, amit mi nem bírálhatunk felül. Gyakran begyógyszerezve érkeznek gyermekek, hogy ne mutassanak tüneteket, csakhogy életkorukból fakadóan kikotyogják, kérdés nélkül is elmesélik.

A kérésünk pedig egyértelmű: KÉT, teljesen tünetmentes nap után várjuk vissza a gyermekeket a Vitaminibe.

AZ ÖSSZEVONT csoportokról is érkezett kritika. A betegen behozott gyermek nemcsak a csoporttársait fertőzi meg, de a stábtagokat is. A helyettesítést az összevont csoportokkal tudjuk megoldani. Amíg Ti saját extra felmerülő költségeiteket említitek, addig a stáb részéről is van költségekkel kapcsolatos fejvakarás. Táppénz, külsős helyettes (ha magas a gyermeklétszám) és az összevont csoportok (ha a gyermeklétszám alacsony.)

A betegségek megítélése és kezelése általában SZÜLŐI FELELŐSSÉG és szerepkör. Kivétel ez alól, ha egy korábban tünetmentes gyermek az intézményben lesz rosszul, és szólunk.

FELELŐS szülőként látjátok, ismeritek a gyermekeket. Tisztában vagytok az intézményi szabályokkal. Ha tüneteket produkál a gyermek, ne hozzátok be! Ha jelzünk, akkor végképp ne, csakis KÉT, teljesen tünetmentes nap után. Ez az elvárás érvényes a jeles napokra (farsang, Mikulás, gyereknap stb.) is, a beteg/tünetes gyermek sajnos ezekből bizony ki kell, hogy maradjon.

ÖSSZEGEZVE: a Stábnak nem feladata felülbírálni sem a szülői döntéseteket, sem az orvosi igazolásokat, amiket hoztok. Nem vagyunk sem orvosok, sem biztonsági őrök. Mi a pedagógiai programban leírtak megvalósítását vállaljuk. Ha a stáb jelzi, hogy probléma van, akkor vegyétek komolyan, és a szabályzat szerint járjatok el; ha kérdésetek van egy adott gyermek egészségügyi dolgaival kapcsolatban, annál a személynél tudakozódjatok, aki a megválaszolásában kompetens: az adott gyermek Anyukájánál, Apukájánál.

Reflektálva az előző pontra: minket titoktartás kötelez, nem adhatunk ki információt senkiről. A betegség témakörről Ti, szülők tudtok egymással beszélgetni. Azzal a szülővel, aki mellett ültök az öltözőben, akivel amúgy is jókat csevegtek, és akivel amúgy meg tudnátok beszélni a konkrét problémát. Ezt mégsem teszitek, hanem a nap végén a panasz, a kérdés mégis a stábnál, vagy nálam landol. Nehezen simulok bele abba, hogy olyan konfliktuskezelést is a Stábtól vártok el, vagy tőlem, ami nem a mi feladatunk, hatáskörünk. A panaszos megkeresés rendszerint az után érkezik, hogy kedvesen elbeszélgettek egymással az öltözőben, vagy az udvaron, de magatokban fortyogtok, hogy miért jön be tünetesen a beszélgetőpartneretek gyereke.

A gyermekeiteknek kicsi koruktól fogva tanítjuk az önképviseletet, az érdekek kifejtésének módszereit. Ti is éljetek ezzel a lehetőséggel, álljatok ki az igazatokért! 

Előfordul, hogy egy-egy gyermek számotokra „tünetekkel” érkezik az óvodába (amiről mi nyilván értesülünk, de információval az érdeklődők felé nem szolgálhatunk), de valójában allergiás vagy asztmás, stb. Ebben az esetben sem fogunk információt kiadni az adott gyermekről, de bátran tegyétek fel a Szüleinek a kérdést!

Kérlek Benneteket, hogy a fentiekben segítsetek, mert ez bizony nem Stáb feladat, erre a megoldás a Ti kezetekben van és a kommunikációs felületek is adottak hozzá. A múltban már több Szülő élt ezzel, és általában ezek vezettek pozitív változáshoz.

Egy gyakorlati jó tanács a végére, amit én is követek: Olyan állapotban viszem be a gyermekemet az intézménybe, hogyha ugyanabban az állapotban mellettem idegen gyermek ülne az öltözőben, az nem zavarna. Ha csak ezt a tanácsot megfogadjátok, már jók vagyunk!

Köszönöm a türelmet a hosszú levélhez!

Őszintén remélem, hogy megértitek és konstruktívan álltok majd hozzá, és elindul valami pozitív változás.”

Eszter