„Ünnep lett a pillanat,

kis láng-hozta fény –

legyen gyertya máskor is az

asztal közepén!” 

 (Szabó T. Anna)

A december minden óvodában zsúfolt, eseménydús időszak, így nálunk is. A gyerekek napjai felfokozott izgalmi állapotban telnek, óriási élmény-, de leginkább tárgydömping zúdul rájuk, az édességbevitelről nem is beszélve. Bennünket, vitaminis pedagógusokat a „kevesebb néha több” koncepció vezérel ilyenkor is. Tekintettel vagyunk a családokra, a csoportok adventi koszorúján a gyertyákat mindig hétfőn ebédkor gyújtjuk meg, miután a gyerekek előző nap, otthon már átélték a csodát. Adventi kalendáriumunkból hazavihető tárgyként tematikus mesét húzhat egy-egy vitaminis, amit a csendes pihenőben felolvasunk. A művek olykor irodalmi klasszikusok alkotásai, máskor kollégák tollából kerülnek ki. A nagy, közös húzásnál viszont az dől el, hogy a másnap hogyan is néz ki az egész óvodában. Így fordulhat elő, hogy egész nap pizsamában játszanak, mesélnek, zenélnek, tevékenykednek, esznek gyerekek és felnőttek. Nagy sikere van még a mozizásnak, pattogatott kukoricával, a viháncolós párnacsatáknak, a hangszerkóstolgatónak, a játékos sorversenyeknek, a karácsonyi koncertnek, a kedvenc mesék napjának, meg a jelmezes drámajátékoknak. Az óvó nénik ezen túl is készülnek meglepetéssel a gyerekeknek. Idén Gabi karácsonyi meséjét (Bogyóka karácsonya) adjuk  elő nekik a téli szünet előtti utolsó ovis napon. A szerepeket kiosztottuk, túl vagyunk az olvasópróbán, mindannyian a kellékeket, jelmezeket tervezgetjük, készítgetjük.

A felfokozott adventi időszakhoz képest is kiemelkedő eseménysorozatot jelent a Mikulással való találkozás előkészítése. A szokásos tematikus dalolás, verselés, barkácsolás, mozgás mellett a legkisebbekhez például egy bő hétre beköltözik a csintalan manó, akinek egyrészt meg kell tanítaniuk egyet, s mást, másrészt a Mikulásnak beszámol arról, hogyan is viselkednek a fehér szőlős gyerekek. A kék szőlős csoportban a Mikulás-postát intézi az odarendelt manó, miközben ő is figyel, a legnagyobbak pedig jelentkezhetnek a manóképzésre. Nekik változatos próbákat kell kiállniuk ahhoz, hogy a Nagyszakállú a manói közé fogadja őket. A feladatokról titkos, vagy váratlanul felbukkanó, térkép alapján megtalált üzenetekben értesülnek a gyerekek. Bizony bátraknak kell lenniük sötétben, kedveskedniük kell egymásnak, szorgoskodniuk kell otthon, süteményt kell készíteniük a Mikulásnak, vagy éppen fel kell kutatniuk elveszett szemüvegét, sálat kell kötniük neki, össze kell terelniük az elkóborolt rénszarvasait stb.. Miután ügyesen helyt álltak óvodásaink, büszkén és kissé megilletődve számolnak be a Mikulásnak „hőstetteikről’. Ezután kapják meg a csomag mellé a manónevüket, ami egy életre szól. De talán még ennél is fontosabb, hogy aprócska, extra ajándékot is átvehetnek, amit minden évben kirakhatnak a kitisztított csizmájukkal együtt az ablakba, hogy jelezze, itt az egyik Mikulást segítő manó lakik.

Ahogy közeledünk a karácsonyhoz, egyre többet beszélgetünk az egymásra figyelésről, a szeretetről, az elesettek, rászorulók megsegítéséről. Minden évben részt veszünk a cipősdoboz akcióban, és saját kezűleg összeállított ételcsomagot is viszünk hajléktalan pontokra. Mindkét akciónkat komoly és lelkes szülői támogatás teszi lehetővé. Szerencsére még a COVID-időszakban sem kellett elhalasztanunk a jótékonykodást, mert helyben is találtunk segítő intézményt, a budaörsi Család- és Gyermekjóléti Szolgálatot.

Szeretnénk, ha a ránk bízott gyermekek érzékeny, figyelmes, önzetlen személyiségükkel tennék szebbé a világot.

Aktívan szemlélődős, figyelmesen várakozós napokat kívánok!

Zsemle